Kossuth-téka, avagy kötetekről kötetlenül
Szerkesztő: Nagy György András

„A Magyar Nemzeti Múzeum ez évi szerzeményei között az első helyet foglalja el a század legnagyobb alakjának könyvtára, s a mód, melylyel /…/ annak birtokába jutott, ama szép napok emlékét idézi fel, midőn a nemzet legjobbjai vetélkedtek az elsőrendű hazai kulturális intézet gyarapításán” – írta 1894-ben (már Kossuth Lajos halála után) a korabeli sajtó. A cikkből az is kiderül, hogy ez a különleges téka „május 28-án 28 ládában vasútra tétetett és azóta útban van Budapest felé.” Nem árulunk el titkot azzal, hogy a szállítmány célba ért. De mostanra elérkezett az az idő is, hogy a turini remete gyűjteményéből könyv született, a címe „Hódoló tisztelettel”, Hogy miért? Ez is kiderül abból a beszélgetésből, amit a szerzővel, Elbe István művelődéstörténésszel, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársával folytatott Nagy György András.

"A hosszútávfutás hosszú távon veszélyes. Fölemészthet, mondják. Kétségtelenül. Amiképpen az irodalom. Mindkettőbe bele lehet halni” Ezek a sorok Bene Zoltántól származnak. A József Attila-díjas író azért hozzáteszi: „...nem a halál a lényeg. Hanem a föltámadás.” Valóban van összehasonlítási alapja, hiszen - mint egy interjúban elmondta -, egy ideje már hetente három-négyszer fut, összesen heti 40–50 km-t. Az már ebből következik, amit a prózamaraton megnyitójára írt: „Lefutni a maratoni távot elszántságot és kitartást igényel. Prózát írni ugyancsak.” Legújabb, szeptemberben megjelenő kötetének címe: „Az esztétikum súlya”. A bevezető kifejti, hogy „Pazarló korunkban /…/ kánon és trend is sokféle akad. A következő jelzőket például gyakorta láthatjuk az irodalom szó előtt: népi és urbánus, nemzeti és kozmopolita, magas- és tömeg-, szép és szórakoztató stb. De föl tudjuk tölteni tartalommal a jelzős szerkezeteket? Naná. És elfogadni a definíciókat? Hm.”A Szegeden élő szerzővel Nagy György András beszélgetett.

Evolúció és misztérium, biológus és szerzetes. Első hallásra talán több a szópárokon belüli ellentmondás; és nem körvonalazódik a kapcsolat, vagy épp az egységet teremtő erő. A felszínen könnyű a magyarázat, hiszen egy könyvet és egy írót festett le a kezdőmondat. Ami mélyebbre nyúl az viszont már a szürkeállomány és a lélek, a tudás és a hit kérdéseihez is elvezet. Az evolúció misztériuma. Az értelem és a remény felragyogása című kötetet a kaposvári egyházmegyében működő Szent János Apostolról és Remete Szent Pálról Nevezett szerzetes közösség adta ki. Nagy György András beszélgetőtársa a szerző: az élet-és hittudományokban egyaránt jártas Sipos Imre.

Kép: Részlet a Sipos Imréről készült portréfilmből

A moldvai csángók földjéről, Magyarfaluból indult, Csíkszeredában járt középiskolába, egyetemre pedig Budapesten, Szegeden és Pécsett – sorolja az életrajz. Óvodapedagógusi, teológus-hittantanári, aztán politikai szakértői valamint néprajzos diplomákat szerzett, majd utóbbiból doktori fokozatot is. Szépirodalmi műveket a 2000-es évektől publikál. Költészetét méltatói úgy jellemzik, mint „tölgyfákban csobogó tenger” vagy „nyugtalan alanyiság, rejtőzködő verstudat”. Iancu Laura lírája és prózája címmel jelent meg nemrégiben Bakonyi István monográfiája. Az irodalomtörténésszel Székesfehérváron beszélgetett Nagy György András.

„Árpi atya első könyvének személyes hangú, saját élményeivel gazdagon átszőtt, mégis ízig-vérig jezsuita lelkiségű szövegeinek többsége A Szív hasábjairól lehet ismerős. Ahogy ezekben, a melléjük válogatott, eddig publikálatlan írásaiban is a rá oly jellemző derűs, tágas, ízes stílusában szól ünnepekről, katolikus hitről, Délvidékről és Kanadáról, a Gondviselés útjairól és az Isten jóságáról.” Ezekkel a mondatokkal ajánlja a kiadó a szerző kötetét. A címe: Isten tágas tereiben. Horváth Árpád maga is volt az említett magazin főszerkesztője, valamint a Jezsuita Kiadó, illetve a budapesti Jézus Szíve templom igazgatója. Jelenleg- 2024-től - a torontói Szent Erzsébet-templom plébánosa. Mostani állomáshelyén, vagyis Kanadában hívta fel őt Nagy György András.

Horváth Árpád fotóját a jezsuita.hu-ról vettük át.

A Kitelepítés után Illegalisták. A családi Gulag-regényt követően történetek a börtönből. Az időszak a kommunizmusé, a helyszín Erdély. A szereplők jó része azért jár poklot, mert a mennyben hisz. Akkor őrzöm meg a szabadságot, ha elveszítem? De, ha magamat veszítem el, van-e bocsánat? Nagy György András beszélgetőtársa a könyvek szerzője, Visky András volt.

„Első emlékeim nincsenek. / A többi mind megfejtésre vár. / Az elmúlt élet s minden idők / együtt hömpölyögnek, itt folynak / már mindig halálom medrében” – ez „A remény antifóniái” című költemény egy részlete. A szerző az idén április 6-án, 94 éves korában elhunyt Czigány György. Zongoraművész, újságíró, szerkesztő… Könyvének szerényen megfogalmazott fülszövege alapján így konferáltam fel azt a beszélgetést tavaly nyáron, amely épp a kötet bemutatójának apropóján készült. Életművének sok-sok állomása ott van az olvasók, hallgatók, nézők emlékezetében. A zene, az irodalom, a vallás volt és marad az otthona. A Ki nyer ma annak idején a Katolikus rádióban folytatódott. Tehát, azon, hogy "Kapcsoljuk az Astoria szálló hallját!", most kettes stúdiónkat kell érteni.

Babérkoszorú és József Attila-díjas költő, író, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a konzervatív értékeket képviselő, a társadalmi és az egyéni problémákat is érzékletesen megragadó versei, a magyar lírai hagyományt megújító költészete elismeréseként – így hangzik egy friss Kossuth-díjas laudációja, azaz méltatása, ha Tóth Erzsébetről van szó. Üdvözlöm önöket, Nagy György András vagyok. A művésszel akkor beszélgettem amikor bejelentették, hogy tolla mellé egy másik fegyvert is a kezébe vehet, mert megkapja a Balassi-kard elismerést.