Templom – tér – kép

A Templom – tér – kép egyfajta vetülete mindannak, amit templomnak tekinthetünk: egyszerre mutatja meg az Oltáriszentségben elrejtett Krisztust és a hívekben, a közösségben megjelenő Megváltót. Ezek a terek keresztet formálnak, hiszen a függőleges és a vízszintes egy ponton találkozik. Ez a közös pont a hitünk.
Az Istent kereső ember évezredes hagyománnyal keresi, találja meg és alakítja a szakrális tereket. Tudatosítanunk kell azonban azt, hogy mit is gondol Isten szakrális térnek. Önmagát, a teremtett világot és benne minket! Isten Minden mindenben! A Szentírásban olvashatjuk, hogy testünk a Szentlélek temploma. Vajon mi magunk, mint templom el tudunk-e csendesedni a saját bensőnkben úgy, ahogy egy épített templomban tesszük, ami viszont pusztán vetülete a bensőnknek? Tükrözik-e mai templomaink igazán a mi benső hitéletünket? Vajon tudatában vagyunk-e, hogy valójában két lábon járó tabernákulumok vagyunk? Ha így nézzük egymást, a templom-tér tudatunk egészen kitágul!
Az építészet évezredek óta az emberi testet vette alapul az épületek kialakításakor. A liturgikus terek sem kivételek ebben, összhangban Szent Pál gondolatával: Krisztus testének tagjai vagyunk. Így templomaink bármennyire is különbözőek, városiak vagy vidékiek, gazdagon díszítettek vagy kevésbé azok, mégis minden épített templomban a kaputól a Szentségházig, a külsőtől a bensőig felismerhetjük az emberi test vonásait és életterünk közepére, a Szívre mutató megismerés útját. A Templom-tér-kép című műsor nem csupán épített templomokat mutat be, hanem minden alkalommal próbálja a külső környezetet, a települést, az ott élőket, is „láttatni” és a benső értékeket bemutatni: az élő hitet.